Ezen a héten a tegnapi már a második "bűnözősnek" ígérkező este volt.
Na de lássuk előbb az elsőt, amely kedden este esett meg, amikor a Diótörő után beültünk Edzővel az otthonunkkal szomszédos étterembe, ahol nem kicsit jól főznek. Olasz étteremről lévén szó, pizzából és pasztából temérdek választék van. Szerencsénkre egyéb finomságok is fellelhetők az étlapon. Nagy kedvencem a csirkés cézár salátájuk, de sajnos annak elfogyasztása is a bűnös napokra kell esnie. Nem adnak hozzá pirítóst ugyan, ellenben apró fokhagymás pirított pizzagolyóbisok fokozzák a kedélyeket benne. Issssteni finom!
A minestrone leves a másik kedvenc, de az még akár bele is férhet egy nem nagy szigorral vett paleo étrendbe - ugye sajtot sem nagyon kéne enni, és ez a leves meg van szórva némi reszelt sajttal. Na de sebaj, ez még belefér.
Kihagytam, hogy az elején kirendeltünk egy üveg rosét. Jelentem, megvan az új kedvenc Rosé "márkám", mégpedig a Juhász testvérek pincészetének 2012-es pinot noir rose-ja.
Szerintem az olvasónak már kezd kusza lenni, mit is fogyasztottam ezen a bizonyos estén. :) Nos, elfogyott 2-3 pohár rose, egy minestrone leves, majd ami ezután következett az mindent vitt - ossobuco. Ez egy olasz - eddig azt hittem francia - étel. "Az ossobuco annyit jelent, „csont lyukkal”. A borjú hátsó lábszára értendő rajta, melyet kereszt irányban szeletekre vágtak, s a közepén láthatóvá válik a velős csont. Minden változathoz készítenek „sofritót”, azaz finomra vágott, lassan párolt zöldségkeveréket. A sofritónak állandó összetétele nincs. Általában hagyma, szálzeller vagy zellergumó (utóbbiból kevesebb) és karotta." A fentiekben leírtakat eme ízletes, és laktató étekről ezen a blogon találtam.
Még ekkor sem vétettem azonban a paleo elvek ellen, hiszen grill zöldségekkel kértem a husimat, amiből ráadásul akkora adagot kaptam, hogy a másnapi ebédem is meg volt oldva. Sajnos azonban a konyhából meghallottam egy szót, melyhez rögtön kép is társult, egy korábbi alkalommal ugyanezen a helyen elfogyasztott ebéd során a szomszédos asztalról... szuflé. Ekkor éreztem, hogy végem... meg kell kóstolnom, mert valami költemény lehet az a desszert. Találtam egy képet, amely akár pontosan a mi szuflénkról is készülhetett volna; ugyanígy nézett ki. A miénkből is lágyan, forrón csordogált ki a csoki, amikor az első falatért belemártottuk a kanalunkat. Ez a desszert megkoronázta a vacsoránkat, de be is tette a kaput, nem semmi kajakómába estünk. A lakásig tartó 120 lépést elég nehézkesen tettük meg. :) Bár ehhez az egész üveg bor elfogyasztása is hozzá járulhatott. :)
A második bűnös estém tegnap volt, céges karácsonyi vacsora keretében. A szufléhoz képest, visszafogodtabban sikerült étkeznem szerencsére. Előételnek mindenki asztalára be volt készítve egy apró, tényleg picike teljes kiőrlésű kornspritz (így kell ezt írni?) pici fokhagymás fűszervajjal. Na bumm, ez egyszer csak eltűnt, s csak pár morzsácska a szoknyámon utalt az elkövetőre. :) Amikor megkezdődött a szabadrablás (svédasztal), sütőtökkrémlevest és vaddisznópörköltet gyűjtöttem be magamnak egy kis céklával. Ez ugye paleo szempontból csillagos ötös. Majd jött a desszert. :( Ettem egy kicsit. Fehércsoki habot választottam, de csak kb. 2 evőkanálnyi mennyiséget szedtem, ami pont 2 evőkanálnyival több, mint amennyit kellett volna. :-/ Azzal vígasztaltam magam legbelül, hogy ez is fejlődés ám. Egy évvel korábban konkrétan MINDENT végigkostóltam volna, minden főételből ettem volna, és az összes desszertből válogattam volna a tányéromra. Ez most azonban nem így történt, és természetesen másnap (ma) minden visszatért a régi paleo kerékvágásba kezdve a napot egy kókusztejes kávéval és két vékony szelet anyum által sütött Pocak Panna féle almás-mákos habfalatkával. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése