Vannak napok, amikor egyszerűen nem tudom kordában tartani a félelmeimet. Olyasmi ez, amit nagyon nehezen tudok irányítani, mármint amikor már benne vagyok. Azt érzem, hogy csak süllyedek, süllyedek, és egyszerűen képtelen vagyok a negatív gondolatok ásta gödörből kikecmeregni. Sőt, vergődésemben csak még mélyebbre kaparom magam. Vannak dolgok, amiket nem bírok feldolgozni, elfogadni, együtt élni velük. Egyszerűen nem megy, pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha lazán tudnám venni ezeket. Bíznom is kéne, az sokat segítene, de nem megy... eljátszották. Nem tudom, helyre állhat-e még a rend a szívemben, lesz-e benne nyugalom valaha is...
Egy barátnőm ezt mondta: "a nem bízás a másikban inkább az önmagunk nem elfogadásából indul ki..." Hát Edző szerint még másfél év, mire elérem a céljaimat... ergo akkor már csak elfogadom magam...20%-os testzsír%-kal, nemigaz?? Akkor ezek szerint talán másfél év múlva tudok újra bízni is. Addig csak túl éljük... valahogy. Barátnőimet és Edzőt is őrületbe kergetve. Hihi :( Valszeg a testem "javítása" mellett a lelkemmel is foglalkoznom kéne...
Ilyenkor annyi "gyors" megoldás jut eszembe. Pl. tudom, hogy a koplalás csak rontja az anyagcserémet, de a régi berögződéseknek hála, automatikusan elkezdek nem enni...ez még a "jobbik" a rossz "megoldások" közül... van rosszabb is, de mivel alapvetően ez egy motivációs blog szeretne lenni, szót sem ejtek róluk.
Elnézést, negatív vagyok, nagyon, tudom. Mindenesetre a negatív energia is energia...befektetem egy kemény edzésbe este...
Ja és még tartozom egy edzésnaplóval, a szombatival.... hamarosan következik az is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése