Még nem tudom, nem mértem, hogy centikben és kilókban hol állok, de lassacskán aktuális lesz egy ilyen állapotfelmérés is. Hamarosan - amikor végre eljutok odáig, hogy letöltsem Edző telefonjáról a "before" képeket - kiegészítem az első bejegyzésemet némi képanyaggal. Most már elég bátor vagyok hozzá, hogy megmutassam honnan indultam. (Lehet, teszek fel képet a 85 kg-os állapotról is...még meglátom)
Most azonban nem ilyen jellegű változásokról szeretnék mesélni. Előre szólok, iszonyat banális, mások számára érthetetlen eredményekről fogok beszámolni, mert ezek a változások mások számára mindennapi dolgok, nem okozhatott sosem erőfeszítést elvégezni őket. Nem úgy mint nekem.
Járás! :) :) :)
Na jó, ehhez nekem sem volt szükségem komoly erőfeszítésre, azonban sokkal könnyedebb, szabályosabb, biztosabb a járásom és ezt csak most érzékeltem. Sosem gondoltam, hogy maga a séta, gyaloglás lehet más. Nehéz megfogalmazni, hogy mit értek mindez alatt. Valószínűleg - mivel odafigyelek a megfelelő nyújtásra - mobilizáltabbak lettek a csipőizületeim, egészségesebb a térdem, és a bokám is mobilabb.
Ja igen, a bokám. Egy rövid infó róla: a jobb bokám még általános 7-ben szilánkosra tört, nem tudok pl. 100%-san guggolni. Egy bizonyos mélység után emelkedik sajnos a sarkam.
Valahogy koncentráltabbak, pontosabbak a lépteim, minden odafigyelés nélkül... mondtam én, hogy banális dolgokról beszélek. :)
Sarkonülés!
Nem rémlik, hogy valaha is tudtam volna a sarkamon ülni. Talán nagyon pici koromban. Sajnos nem tudom, nem emlékszem, hogy a bokatörésem utántól lépett-e fel ez az állapot. Pár hónapja egy otthoni edzés közben próbáltuk megfejteni az okát. Két dolog lehet a lúdas: vastag combok és vádli, ezek találkoznak és már nem engedik lejjebb a popsimat. A másik, a bokám. Mikor próbálkoztam a sarkon üléssel, folyton fájt, húzódott a jobb bokám.
A tegnapi edzés során megvolt az áttörés: két kör metcon között egyszer csak azon kaptam magam, hogy sarkamon ülve próbálok erőt meríteni a következő körhöz. Ennek felismerése miatti örömöm miatt biztos veszítettem pár másodpercet, de ezt muszáj volt kiélveznem!!!!
Felsőcomb nyújtás.
Hát az egy vicc volt, amikor ezzel próbálkoztam. Ugye arról beszélünk, amikor az ember megfogja a bokáját és hátrahúzza a popsijához. Biztos nem szakszerűen fogalmaztam meg, de tuti érthető. Valahogy mindig megoldottam, de több energiába került, mint haszonba. Előre felhúztam a lábam, megfogtam a bokám, de amikor megpróbáltam hátrahúzni, a csípőm miatt oldalt elakadt a mozdulat, így hátulról próbálkoztam, de úgy meg nem értem el a lábam...ááááhhhhh, kész ciki volt ez mindig! Ha meg valahogy össze is hoztam, a sarkam jó messze volt a popsimtól. :(
Most már viszont ez is megy!!!! Juhúúúú!!! Úgy rendesen és a sarkam is karcolja a fenekemet! Igaz kapaszkodnom kell még hozzá, de majd dolgozok azon is, hogy fejlesszem az egyensúlyomérzékemet.
Kezdenek a motivációim, valamint a céljaim kicsit átalakulni. Már nem csak vékony szeretnék lenni, hanem egészséges is!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése