HITS

Nem, ez a blogbejegyzés nem ütésekről fog szólni, bár ha azt vesszük, kemény pofont kapott tegnap az állóképességem egy edzés során.

Na de milyen edzés!?

A HITS Gymben jártam!

Ez egy kicsit sem szokványos edzőterem. Aki nem tudja, sejti, hogy itt milyen edzések folynak, és csak lát pár képet a teremről, az kifejezetten puritánnak fogja tartani. Pont az egyszerűsége a nagyszerű a módszernek, mivel leginkább nincs is semmi másra szükséged az edzéshez, mint a saját testedre. Persze akad egy-két eszköz (kettlebell, súlylabdák, dobogók, stb), amelyek megnehezítik a dolgodat. Nagyon szakmaian és túl pontosan nem is állnék neki (nem is tudnám) leírni az edzésmódszer lényegét, egyrészt mert mindjárt leírom, hogy miket kellett csinálnom tegnap, másrészt vannak, akik már jobban leírták ezt helyettem is. :) Tehát akit bővebben érdekel a téma, az itt minden kérdésére választ kap.

Na de akkor lássuk a tegnap esti "kis" edzésemet!

Sajnos már a teremig eljutás is kicsit fárasztó volt, hiszen a munkahelyemtől a teremig 1,5 órát utaztam. Igazából talán ez az egyetlen negatívuma a teremnek, hogy a város szélén van, és bajos az eljutás oda. Amikor beléptem, még az előző csoport edzése folyt. Néztem, milyen nagyon ki vannak már dögölve - akkor még nem sejtettem, én hogy ki leszek. Gyors átöltözés, vízbeszerzés, adatlap kitöltés, és nagyjából már kezdett is a mi csoportunk.

1) Bemelegítés.

Egy nagyon kedves lány - talán Zsófi, ezúton is elnézést tőle, nagyon rossz a névmemóriám - segített nekem a bemelegítésben. Kis terpeszbe ugrálás, különböző típusú fekvőtámaszok - nekem szigorúan padon, mármint lábak a talajon, kezek fönt padon -, oroszlánjárás, pókjárás, 2x10 mp helyben sprintelés. Azt tudni kell, hogy nagyon nem szakszavakat használok, pedig a CrossFitben tuti mindennek van neve, legtöbbször angolul.

Már ennél a szakasznál kezdődtek a bajok. Azzal semmi gondom nem volt, hogy nem ment jól a fekvőtámasz, hisz nem vagyok erős, majd leszek, csináltam, amit és amennyit bírtam. Azonban sajnos a sprint után jött a krach... minden vér kiszállt a fejemből, a szívem kalapált, és homályosodott a tekintetem. Le kellett volna feküdnöm, felpolcolni a lábam, hogy kapjon vért az agyam. De ez még csak a bemelegítés volt, hogy árulhattam volna már el másik 7-8 ember előtt, hogy bocsi srácok, de nekem le kell feküdnöm, kész vagyok. Így csak álltam, és próbáltam koncentrálni a következő feladatra, és nem kimenekülni szégyenemben a teremből.

2) HSPU - Handstand push up - Nekem csak fekvőtámasz

Az eredeti gyakorlat, a HSPU lényege - amit a többiek csináltak -hogy kézenállnak egy falnál és úgy "fekvőtámaszoznak". Mindenki saját szintjének megfelelően kapta meg a feladatot, mely egész pontosan az volt, hogy kiszabott 5 perc alatt annyi HSPU-ot kellett végezned, amennyit bírtál. A keményebbek simán nyomták a falnál, akik "csak" félig voltak kemények, ők egy dobogóra tették föl a lábukat és úgy nyomták, volt aki a földön fekvőtámaszozott, én viszont egy padra támaszkodva. Na nem a lábam volt a padon és a kezem a földön, óóó nem, ahhoz én még iszonyat gyenge vagyok. Fordítva, lábam a földön, kezeim a padon, és még így sem sikerült túl közel engednem a mellkasomat a padhoz. Hogy előző bekezdésemhez hű legyek, itt is az 5 perc után (de már közben is) jöttek a hangyák, és folyton kéztetést éreztem, hogy lefeküdjek a földre, különben rögvest elájulok. :-/ Mindazonáltal valahol mélyen örültem, mert némi szusszanás után csak-csak próbálkoztam, és a lefekvést (kifekvést) még egy ideig halasztottam.

3) CLEAN !!!

Ez a szakasz felkiáltójeles, mert itt bár sűrűsödtek a rosszullétek, kaptam dícséretet, mert technikailag sikerült tök jól abszolválnom a feladatot már az elején. Na de ne siessünk ennyire előre.

A Clean az a gyakorlat, amelyet a súlyemelésben a lökésnél alkalmaznak. A súly felemelése a földről, csípőn megdobása, majd vállravétele. Kicsit leegyszerűsítve írtam le, de talán érthető. Mi kezdők (jaaa, mert rajtam kívül volt még egy srác is) ezt 3 kg-os súlylabdával csináltuk. A feladat a következő volt: 1 perc alatt 3 clean. 10 percig csináltuk. Aki gyorsan végzett az adott percben a 3 ismétléssel, többet tudott pihenni. Én ezt a feladat közepe felé járva ki is használtam, mert körülbelül ott éreztem, hogy elhagy az erőm. Megcsináltam gyorsan a 3 clean-t, majd nyomás a szőnyegre, lábakat föl a falra. Akkor ott jó volt. Majd jött a következő perc és a következő 3 ismétlés...és sajnos megint nyomás a föld, különben ájulok lassan. Kb. a 3. ilyen esetnél kaptam egy szőlőcukrot (igen, sajnos itt már nem tudtam véka alá rejteni, mennyire nagyon selejt vagyok :( ). Sajnos a cleanezés még a szőlőcukor hatására is ebben a metódusban zajlott, de próbáltam arra gondolni, hogy még nem adtam fel, még csinálom, és folytatni is akarom - korábban ez nem így zajlott volna. 

4) Egykezes evezés kettlebellel

Ez az előzőekhez képest sima ügy volt. :) Legalábbis a szintemnek megfelelően rám szabott feladatot végigcsináltam. 3x 15 evezés 6 kg-os kettlebellel karonként. Egy dobogóra támaszkodva csináltam a feladatot. Nagyon erről nem is tudok sokkal többet írni. Talán csak annyit, hogy most fogtam életemben először ilyen sporteszközt a kezemben, és egész szimpatikusnak találtam.

5) MetCon (Metabolic Conditioning)

A MetCon-ra sikerült "megérkeznem", jól voltam, nem szédelegtem, és kifejezetten élveztem, pedig esküszöm nem lazsáltam el semmit, csináltam, ahogy a csövön kifért.

Ennek lényege, hogy 3-4-5 feladatból álló gyakorlatsort állítunk össze. Az egyes gyakorlatokat pl. 1 percig végezzük, amit egy 10 mp-es pihenő követ, majd jöhet a soron következő gyakorlat. Bár azt is lehet, hogy végigcsináljuk 1-1 percig az összes gyakorlatot, és a kör végén tartunk egy kicsit hosszabb (30 mp) szünetet.
Ez tegnap a következőképpen alakult:

• 1 perc evezés
• 1 perc wallball: guggolásból súlylabdát egy meghatározott magasságig a falra feldobni,  majd visszaguggolni elkapva a labdát
• 1 perc dobogóra lépegetés mindkét lábbal
• 1 perc fekvőtámasz
• 1 perc teljes felülés
• 1 perc pihenés

3 kört csináltunk végig. Még szerencse, ennyi kellett, hogy ráérezzek az evezésre. Nem gondoltam volna, hogy annyi mindenre oda kell figyelni közben: húzni a fogantyút és közben ellökni magam lábbal is. Először az egyikre, majd a másikra koncentráltam, de harmadik körre összehoztam mindkettőt egyszerre. :)







A wallball kemény volt, de nem volt ismeretlen számomra. Itthon már párszor csináltam, de csak soft ballal (ami igen csak könnyű, konkrétan semmi súlya nincs). A 3 kg megtette a hatását, rendesen bedurrantak a combjaim - élveztem.

Ezt követte a dobogóra lépegetés, ami a többieknek valójában felugrás volt. Nem bántam, hogy nem kell ugranom, mert maximum egy küszöböt tudnék átugrani. :)













Fekvőtámasz - úgy látszik nem volt elég a bemelegítésnél és egy külön feladatként 5 percen keresztül, még egy metconba is bekerült ez a gyakorlat. Így nem is csodálkozom, hogy amikor átöltöztem edzés után, nehézkesen ment emelgetni a karjaimat.








Következett a felülés - teljes felülés. Ezt is volt szerencsém már itthon gyakorolni. Kiinduló helyzet: hanyatt fekvés, lábak felhúzva, talpak a talajon, kezek a fej fölött egyenesen kinyújtva. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy egy lendületes karlendítéssel indítod a felülést, azért, hogy egy esetleges (sokadik ismétlés után már biztosan előforduló) "holtponton" átlendítsd magad.
Az egy perces kör végi pihenőket főleg arra használtam, hogy a begörcsölt lábszáramat nyújtsam.





A harmadik kör végén, amikor visszaszámláltak 5 mp-cel a vége előtt, épp befejeztem a felüléseket, a földön feküdtem, és egyszer csak potyogni kezdtek a könnyeim... Na itt biztosan nem erre számított, aki ezt most olvasta. :) Végiggondolva, ez alatt az egy órás edzés alatt annyi hullámvölgy és lelkesedés váltotta egymást, illetve a tudat, hogy előbbiek ellenére is ott vagyok a földön, totál kidögölve, MERT végigcsináltam az edzést, hogy nem is csodálkozom a reakciómon. Szerencsére volt idő rá, hogy eltüntessem érzelgősségem nyomatit, így már mosolyogva nyújtottam a többiekkel.



Az volt a jó az egészben, hogy mindenki a saját fittségi szintjének megfelelő gyakorlatokat tudta végezni, és egy idő után kezdtem elhinni, hogy senki nem néz ki a helyről, amiért én vagyok az egyetlen, aki az alapabbnál is alapabb gyakorlatokat végzi, mégis ugyanúgy kikészül, mint azok, akik már haladó szinten művelik a CrossFitet. Volt ott egy külföldi nő, aki érdeklődött a végén, hogy hogy tetszett az edzés, és annyit mondott, hogy idővel, ne aggódjak, erősebb leszek, azonban sosem lesz könnyebb, mert ahogy erősödök, úgy a lécet is magasabbra fogom emelni. Jobb zárómondatra azt hiszem nincs is szükségem.

Jó éjszakát!