Az alábbi kép alapján az 5. kép demonstrálja leginkább a jelenlegi katasztrofális helyzetet, ami ugye egy 40 körüli testzsírszázalékot jelent. A cél, eljutni a 2./3.-ig, ami kb. 20%-nyi testzsír értéknek felel meg.
Este kiszámítottuk, hogy hozzávetőlegesen hány kilógrammnak kéne lennem ahhoz, hogy elérjem a 20%-os testzsírarányt. Nos az eredmény megrázó volt, mert csak még elképzelhetetlenebbé tette a lehetőségét annak, hogy sikerülhet elérni, amit szeretnék.
55,5 kg
Ez azt a súlyt jelenti, aminél azt feltételeztük, hogy izomtömeg nem növekszik. Persze itt-ott szeretnék majd alakítani magamon (Ó bárcsak már azoknál a "végső simításoknál" tartanék), tehát ez felfelé kissé eltolódhat, de mivel ez főleg a vállamra vonatkozik, nem hinném, hogy jelentősebben növelné a végleges eredményt kg-ban egy szép formás vállizom kidolgozása.
Tehát a cél kg-ban kifejezve: ledobni cirka 19,7 kg-ot.
Mint már korábban utaltam rá, ez komoly sokként ért, mert bíztam benne, hogy 13-15 kg súlyvesztés "már" elég lehet. Tudtam, hogy az sem lesz piskóta, de ez a közel 20 kg, ez konkrétan könnyeket csalt elő a szememből.
Itt egy kicsit rátérnék a bemutatkózómban írottakra. Igen, tipikus fellángoló, majd szépen annak rendje és módja szerint abbahagyó, feladó vagyok. That's a shame!!! Tudom, vállalom, nem tagadom - és már ez is nagy előrelépés. 19 éves koromban mentem le először edzőterembe. Fogyni akartam, mi mást. Mellette koplaltam. Most már én is fogom a fejem emiatt, mert szép kis jojó effektus alakult ki, és az akkori 58 kg-omtól szép lassan kikötöttem 85 kg-nál (később írok egy rövid posztot a miértekről). Szerencsére amikor komolyabban odafigyeltem az étkezésekre, akkor 1 év alatt lement 7-8 kg, majd némi edzést is beiktatva még 2-3. Na de visszatérve, nem hiszek magamban és nagyon furán vagyok összerakva, mert ha látok pár szuper átalakulást, néhány előtte-utána típusú képet, az engem megtántorít. Én a kudarcot látom magam előtt. Nem azt, hogy ha neki sikerült nekem is sikerülhet, hanem hogy tök jó, hogy neki sikerült, de épp emiatt mennyire borzasztó lenne, ha nekem nem sikerülne, hisz ha ő képes volt rá, nekem is képesnek KÉNE lennem, de NEKEM tuti nem fog sikerülni. Tipikusan az a hülye hozzáállás, hogy félek a kudarctól, bele sem kezdek!
Szóval, amikor kijött ez a szám, mármint, hogy közel 20 kg-tól kell megszabadulnom, az első gondolatom az volt, hogy akkor ennyi. :-/ Minek erőlködjek, minek kezdjek bele? Az egészet akarom, fél megoldással nem elégszek meg, főleg nem küzdök érte, és ha az egészet (-20 kg-ot) nem érhetem el (mert hát mégis hogyan??? ), akkor ez az egész felesleges.
Na de hagytam, hagy potyogjanak ki ezek a könnyek, és megpróbáltam továbblépni, vagy legalábbis egy kicsit félretenni ezeket az érzéseket, és a stratégia többi részére koncentrálni. Hiszen a cél megvolt, következett a "hogyan"... (folyt.köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése